EMBER IS; MAGYAR IS; MAGAM IS

Nagy szívemből a keserűség torka

Haló tüdőbetegként fölhörög:

No, valaki itt szép rakásra hordta

A szenvedést - s ez élet? és örök?

Igen, csak menni s üreges sebünket

Kitátva hagyni, lepje csak a por

S Istent keresni: Nagy Bírót, ki büntet

S bús keresőt ki anyaként apol

S az égre fölhörögni, nem találván,

És szitkozódni - hátha észre vesz

S tovább loholni elrugottan, árván,

Mert Ismeretlenünknek tetszik ez!

Bajnok-futók roppant, őrült arénán,

Hol mindenképp csak vesztes lehetünk

S Cézárunkhoz még esdekelni bénán,

Mert intésétől függ az életünk!

Éhessen bőgni és amit ha bántott,

Nem bántott így a Mammon ökle sem:

Rossz mellünk verve sírni miatyánkot,

Amíg mosolyg az Úr csak csendesen.

Ó szörnyű Úr, kit ember sohse látott,

Nem görnyedek már több litániát,

Robbanjon össze százezer világod,

Nem lesz itt úgyse boldogabb világ!

1923. febr. 23.