AD SIDERA...

Anyám, ki már a messzi végtelen vagy

S nem gyötrődöl, hogy nincs kenyér megint,

Nem sáppadsz el, ha szűkös este int,

Hogy kis rikkancs fiad vérébe jajgat.

Anyám, ki már a néma végtelen vagy

S borús szemed fiadra nem tekint,

Ó meg ne lásd az ólom-öklü Kínt -

Miatta zúg e tört, betegre vert agy.

Anyám, falatkenyért sem ér az élet!

De nagy hitem van s szép jövőnek élek:

Ne orditson pénzért gyerektorok

S tudjon zokogni anyja temetésén.

S ne rúgjon még az Ember szenvedésén

A Pénz.

1923. jan. 19.