EGY ASSZONY S EGY LEÁNY

Ó messzi, messzi két szép Asszonyok!

Egy asszony s egy leány szivembe verten.

Mig értük tornáz ifju, büszke lelkem,

Vágyam közöttük gyáván kóborog.

És jaj a Végzet átkozott-konok,

Duhaj mámort csihol sötét szememben

S dús, ölelő-nagy ágyu véreremben

Értük lihegnek megváltó borok.

A lány: Ős, termő, naphajú mező,

Az Élet vár szent méhében magokra

S úgy szól szava, mint hallgatag habokra

Ha lágyan símul esti evező.

Az asszony: Város, bűnös elveszés,

Rejtelmes és meleg homály, hol bongva

Búg esteórát vágyak titka, tornya

S forró polippá ájul át a kéz.

Két tulsó part. Közöttük égte annyit

S csókolja most is nagy szivem a Bor.

Mint szép, tünő nap bánata mikor

Fáradt folyón sötéten átaranylik.

1923. jan. eleje