VERSEK VÉGÉRE

Ó jajgató, bús hangok, a könyvetek megírtam

És most, hogy már reátok hajtom a fedelet,

Nem is tudom elhinni, hogy annyit összesírtam,

Hogy bennem annyi édes, részeg bú erjedett.

Ritka mosolyom dalba kiönteni nem bírtam,

Csak könny zuhant szememből, ó sírtam eleget!

Egy csúfos hang belülről űzött, hogy így megírjam

S higyjem, a víg Öröm hogy egész elfeledett.

De íme, bánatom már rímekbe van megölve

És sajnálom, hogy nincsen, ki szívemmel pörölne;

Ó gyertek vissza régi, enyhítő bánatok!

Én gyönge legény verset vérrel nem áztatok.

De kotorász mellemben Magányom éles körme

S már sírok, mert egy szőke fejet nem láthatok.

1922. nov.