ŐSZI ALKONYAT

Kedves tanáromnak, Tettamanti Bélának

Az őszutói barna alkonyat

Halkan piheg a pelyhező havon.

Vállamra érzem szép, meleg nyakad

És messzi csókod itt az ajkamon.

Hideg vonyít, agyonmart arcomat

Forró öledre mégse hajthatom.

Be messze vagy még! Bús az alkonyat,

Lágy hópihékbe hull a bánatom.

1922. nov.