(TÉGED SIRATLAK...)

Téged siratlak, büszke sirató.

Az Isten sem néz többé immár hátra

És hull a rokkant, tömzsi kis tanyákra,

Ó Ady, a magyar Ugarra hull a hó.

Az Isten sem néz többé immár hátra

S én nem tudok kiáltni: hejh! hahó!

Pedig kiáltnék s jaj, csak elfuló

Keserves hörgés - az torkomra hágna.

Én nem tudok kiáltni: hejh! hahó!

Pedig nagy vétket én sosem vétettem:

Fekszem hanyatt a Pusztán megdermedten

S fagyott, fehér szivemre hull a hó.

1922 vége