BOROS KESERŰSÉG

Öblös mellel szeptemberbe

Vad dalokra fenekedve,

Nekikeserülve most,

Rajt’ igyunk egy huzamost!

Égjen a bor fene kedve

S forrjon át a dús erekbe,

Hát igyunk egy huzamost!

Egyik kortyra jő a másik,

Ifju fogam úgyse vásik

S fejem úgyis szürke lesz,

A bánattól szürke lesz.

Hejh, én láttam a bokáit!

Hajh, de bor a bátorság itt

S nagy-sanyaru ünnep ez.

Bor, cselédem így veszünk el,

Egymást égetjük tüzünkkel,

Hajh! de virul az a lány!

Hejh! de szép is az a lány!

S élni úgyis keserűn kell,

Ha veszni kell, hadd vesszünk el,

Csak viruljon az a lány!

1922. szept.