Ó ZORDON SZÉPSÉG...

Versemmel hogyha megelégszel - Kínáltam úgyis már elégszer - Fogadd el: véres, könnyes ékszer.

Ó zordon Szépség, trónusodhoz jöttem,

Bús koldusod, ki elfáradt szegény.

Vér-rózsák nyíltak lábom vak helyén,

De trónusodhoz mégis elvetődtem.

Ó zordon Szépség, mosolyogsz fölöttem

S hallgatva ülsz a dús Élet hegyén.

Egy ájult lelket hoztam. Az enyém

És fölajánlom Néked összetörten.

Örökkön verte mákonyos varázsod,

Most oly hideg, mint néma mosolygásod.

S várna reá száz büszke viadal.

Ó hívd életre ápoló szavakkal,

Illesd meg homlokát meleg ajakkal!

Ó Szépség, nézz rá: olyan fiatal.

1922. nov.