HYMNUS AZ ÉLETHEZ

Pharaó, Élet, örök Nagyúr!

Egy rabszolgád fohászkodik hozzád -

Bocsáss, ha szava átokba fúl.

Örök piramis-bábelt rakunk,

Csókokkal tapasztjuk, aggyal vakoljuk,

S italod vérünk, mámorunk.

Jaj, érte csak én káromollak,

Bús proletárod - ó nyomorult Élet!

Mások vigan vasárnapolnak.

De nem bánom, víg vígan fusson,

Én erős karral kicsikarom tőled

Csakazértis az ősi jussom.

Élet, Élet, nyögve kivánlak

És öblös mellel hymnusodat zengem,

Futottam már, de most kivárlak.

Jöttem hozzád - most még bilinccsel:

Ó, hogyha néha riadok is tőled -

Nagyuram, Élet ne taszíts el!

1922. aug.-szept.