RÉSZEG A SÍNEKEN

Egy részeg ember fekszik a síneken,

A bal kezében tartja a butykosát

És hortyog. Alszik hajnali hívesen.

Az Éj az úton most üget el tovább.

Kuszált haját már ékesitette sok

Giz-gaz-szeméttel lágyan az éji szél,

Most hint az ég rá isteni harmatot

S meg nem mozog, csak melle zihál, hisz él.

Jobb ökle mint a talpfa olyan kemény,

Úgy alszik mint rég, anyja meleg ölén.

Ruhája rongyos. Még fiatal; legény.

A Nap se kél, az ég hamuszínre tört.

Egy részeg ember fekszik a síneken

És messziről lassan dübörög a föld.

1922. aug.-szept.