PRÉDIKÁCIÓ

Nagy hitvallás a nem-akarás -

Tán próféta vagyok én.

De jöhet azért akárki más.

Ha akarnánk, hát ne akarjunk

(Tán próféta vagyok én)

Minden gőgöt földbe takarjunk.

A férget el miért tapossam -

(Tán próféta vagyok én)

Úgyis elpusztul hamarossan.

Legyen már ez a hitvallásunk

(Tán próféta vagyok én)

S a szeretet lesz áldomásunk.

Az Isten szava most újra szól

(Tán próféta vagyok én)

Minket hí, emberek, valahol.

A szív jól van csinálva itt benn

(Tán próféta vagyok én)

Éljünk! éljünk ebben a hitben.

Gőg, akarás sokakat vitt el

(Tán próféta vagyok én)

S minek a fegyver, küzdjünk hittel.

A hit a lélek állomása

(Tán próféta vagyok én)

S ez a szeretet hitvallása.

A háború s minden borzalom

(Tán próféta vagyok én)

Feküdjék végre ravatalon.

Majd így fogunk nagy nyugtot lelni

(Tán próféta vagyok én)

S egymást boldogan megölelni.

Ápoljuk hát a szeretetet

(Tán próféta vagyok én)

E dús növényt, mit Isten vetett.

A szeretet az örök élet

(Tán próféta vagyok én)

Az akarás mar, kínoz, éget.

Sorsok voltak az akarások

(Tán próféta vagyok én)

De elpusztultak, jöttek mások.

S károg fölöttünk Sorsunk, varjunk

(Tán próféta vagyok én)

Éljünk, csak éljünk. Ne akarjunk.

1922. júl.-aug.