NYÁRI DÉLUTÁN A SZOBÁBAN

Fuldoklik már a széternyedt szoba.

A polituros asztal és a székek

Vén arca kéksötét homályba réved.

Vár rám a lépcső villogó foga.

De lenn a fürdő-strandon, a Dunán,

Piroscsíkos, vizes trikók feszülnek. -

Jó ára van a könnyü tüllnek,

A friss szél futkos fodrai után.

Nem volna rossz az ódon Óbudába,

Ingujjba lenni, vagy nem is ruhába.

Kis korcsmában a sört isszák. - Talán

Ha én is innék, habzana a szám.

Száradt a számpadlása és a nyelvem.

Jaj, inni kell, de akkor föl kell kelnem.

1922. jún. 20. körül