(ARANY KALÁSZTÓL...)

Arany kalásztól duzzadt rónaságon

- Úgy véltem - visz keresztül az utam,

Madár trilláz gyümölcstől terhes ágon

S majd megpihenek egy kis faluban.

Hogy útra keltem pirkadott a hajnal,

Homály karolta félig át a tájt.

Az Ég szeméből hullt a könnyű halkkal

S fölöttem őszi varju-horda szállt.

Nincsen kalász a síró pusztaságon

S madár helyett a szárazlombu fákon

Sötét Gond rakja barna fészkeit.

A földje is oly bús, szivós, makacs,

Virágszál rajta sehol nem virít,

Csak itt-ott egy-egy vérszinű pipacs.

1922. jún. 18. körül