NEM TUDUNK ÉLNI

Bennem betöltetlen szomorúság tátong

S gizgazzal benőve minden istenoltár.

Hajh, vágyak anyja, de mostoha voltál.

Eltévedtem járván erdő-rengetegen.

A félelem sikong zirrenő haraszttal

S vén adós erdő nem űz, nem marasztal.

A fák sudarára szállt az Est, az álnok

És torkom szorongatja valami titok:

Ajkat én miért csak sóhajra nyitok?

Magyar vagyok én is, (rivallnak a kányák)

Ilyen vagyok én és sose leszünk mások.

Jaj, jaj, nem tudunk élni, nyavalyások.

1922 első fele