ÜLÜNK EGYMÁS MELLETT

Ülünk egymás mellett a padon.

Ülünk egymás mellett némán, hallgatagon.

Ő nem szól hozzám, és én se szólok néki.

- Mért kell a csüggedtnek búsan - mégis élni?

Nem szólok hozzá, bár tudom, hogy szerelme,

Hallgatok mellette, bár tudom, a lelke,

A lelke-szerelme csupán értem ég,

S azt is tudom, hogy meg fog siratni még.

1921. szept. 24.