[Elfáradtam a titkos szavak közt...]

Elfáradtam a titkos szavak közt

Elálmosodtam a furcsa körök

közepén és gyönge vagyok.

Esztendők óta először

szólok az emberek nyelvén,

fuldokolva szólítok

valakit és megijedek a hangomtól.

Hívok valakit, aki minden

fanatizmusomat magáévá teszi,

aki hisz bennem,

harcol és szenved értem.

Aki, ha megütöm is, szeret.

Aki vállal engem, s az életemet a

tenyerén viszi az emberek között.

Mi lesz, ha elapad a könnyem,

elszárad a hangom és elhal?

Mi lesz, ha senkise jön?

1929. április 7.