Hervad a virágom

Szomorúan nézek:

Hervad a virágom, –

Pedig csupa élet

Illat volt a nyáron.

Messze végtelenben

Nem volt neki párja,

Neki szólt legszebben

A dalos madárka.

Száz pillangó jött el

Szerelemért esdve,

Őt nézték gyönyörrel

A csillagok este.

Legtöbb harmatgyöngyét

Rá dobta az égbolt

Végtelenül gyöngéd

Végtelenül szép volt.

Éreztem, nem lennék

Soha tőle távol,

Féltettem szerelmét

Minden napsugártól.

Esténként elébe

Letérdeltem halkan,

Selymes levelére

Égő csókot adtam...

Jaj, mit is csináljak,

Hogy most így ne fájjon?!

Vége van a nyárnak

Hervad a virágom.

1924. január. 1.