Ártatlanság

A végítélet jött-e már el,

Pokolnak torka nyílt-e meg

S kijöttek abból ölni, dúlni

A túlvilági szellemek?

A fellegekből sűrű zápor

Zuhog le, mintha öntenék,

A szálfák nádként hajladoznak,

S villámot szórva dörg az ég.

De míg a fákat szél csavarja,

Az elrejtett bokor nyugodt,

S a kis madárka mit se sejtve

Nyugodtan, mélyen alszik ott.

1923.