Pünkösd

Ujjong a lelkem s telve van örömmel:

Ma érkezik a régvárt vendég!

Bár liliom-palástot

Vehetnék vállaimra

S elébe úgy mehetnék

Hogy szűzfehéren üdvözöljem Őt! –

Bár tűzrózsákat, égő szíveket

Szórhatnék szét a nagyvilágon,

Hogy illatot és színeket

És imákat találjon,

Amerre jár! –

Bár lenne szívem ünnepi

Zsolozsmát zengő, nagy harang,

Mely szétkiáltja örömét,

Hogy csengjen-bongjon tőle a határ!

Pedig, kit várok, csak egy kis madár,

Remegő szárnyú, hófehér galamb! –

– – De benne ég az örök Láng,

A szent tevésre ihlető, nagy Isten!

Szemén pünkösdi tüzek nyelve csap ki

S így tekint le ránk!

Csak egy pihegő, hófehér galamb!

De Őt imádom, amig élek,

S előtte hullok térdre egyedül

Parányi semmiségem

Alázatos mély érzetében

Mikor felettem átrepül:

Mert ő az Úr és ő a Lélek!

S tőle várjuk fényes újulását

A föld színének

Ő hozzá csap fel ezer ének

Ostromlón zúgva pünkösd hajnalán:

Oh jőjj el! Jőjj el! – – – –

– – – – – – – – – – – – – – –

Halld meg világ a titkot:

Ma eljön hozzánk! – – – –

Ujjong a lelkem s telve van örömmel!

1924. május 27.