Horváth néni...

Horváth néni felnyöszörög,

vastag varas seb a szája,

enni nem tud, inni nem tud,

még nézni is undor rája.

Csupa varas seb a szája,

csupa vastag seb a teste.

Beszélni sem tud már régen,

véknyan elsírdogál este.

Érintetlenül kerül ki

hűlt kávéja, híg ebédje,

gyűrt ágyában égve fetreng

Isten bélpoklos cselédje.

Mikor éjjel sírni hallod,

jön, hogy a melledet verjed.

Az ápolónővér mondja:

minden seb csak terjed, terjed.

Horváth nénit kenegetik,

csöndes türelemre intik,

majd meggyógyul pár hét múlva...

(Nekem is azt mondják mindig.)

1938.