Az omnibusz tetején

Az omnibusz ment a ligetbe

Egy szép vasárnap-délután:

A napsugár ragyogva táncolt

A paloták ablaksorán.

Körülöttünk hintók robogtak

S mi ott fönn ültünk (ő meg én)

Az áprilisi napsütésben

Az omnibusznak tetején.

Ő a hintókat nézegette:

„Ládd, ott az élet, ott a fény!”

És eltünődött és sohajtott...

De átöleltem lágyan én:

- Hintón járnak, ruhájuk drága,

De a szivük fakó, szegény...

Édes, hidd meg, hogy szebb itt, jobb itt

Az omnibusznak tetején.

A léha flirt az ő szerelmük,

Szavuk rideg, csókjuk hideg -

Előkelő örömeiknél

A szenvedésünk édesebb!

Frivol regény az ő világuk,

Miénk - egy édes költemény,

Fürdünk a vágyban, napsugárban

Az omnibusznak tetején.

Hintón járnak, - s az arcukon sír

A spleen: halálos unalom;

Ha nem tudnak örülni néki,

Mit ér a pompa, fény, vagyon?

Hintón járnak - s sajnálom őket,

Isten bizony sajnálom én,

- Mikor így a szemedbe nézek -

Az omnibusznak tetején...