A vándorlegények

- Jaj a lábom, jaj a vállam,

Nem állom már, jaj hogy álljam.

Ne kezdd megint, no ne jajgass,

Gyere szépen, gyere, hallgass.

- Üljünk le az árokszélre,

A ládámat hadd venném le.

Csak ne űljünk, csak haladjunk,

Késő lesz, el nem maradjunk.

- Éhes vagyok szomjas, vagyok

Én itt mindjárt leroskadok.

Gyere csak, előre nézzél,

Ne hadd magad, fütyörésszél.

- Mondjad merre, mondjad hova,

Mi vagyok én, isten lova?

Úgy vegyed csak mint egy sétát,

Szagolgasd a margarétát.

- Mondjad miért, mondjad meddig,

Mondd meg mért küzködtünk eddig.

Ott egy kútágas már, mondom,

Torony is jön túl a dombon.

- Ki vár minket, ki hí minket,

Ki kérdezi könnyeinket?

Mingyár nyílnak a csillagok,

Addig már én elballagok.

- Borúl az ég, fázok, félek,

Mondd meg nékem minek élek.

Majd a jószagú szénába

Megágyalunk éjszakára.

- Édesanyám is volt nékem,

Édesanyám nincs most nékem.

Lágy szénába belebúvunk,

Hallgatunk hogy elalúdjunk.

- Mondd meg mi lesz holnap reggel,

Mondd meg nekem mért keljek fel?

El nem búcsúzunk egy szóval,

Megyünk tovább kakasszóval.

- Emlékszem te, gyermek voltam,

Jó az isten azt gondoltam.

Elmegyünk mink szép vidékre,

Mintha mennénk tiszta égbe.

- Nem bírja már szegény szívem,

Megszakad már az én szívem.

Ott megszállunk, ott majd élünk,

Majd ott mindent elmesélünk.