Hont Ferenc

Ha tenyerére galambok ülnek,

akkor ő is burukkoló galamb

és rendezi őket fegyelmesen.

Folyton lobog. Zászló ő az ájtatos

zenék fölött s ha rendez

a hangja világít, mint napsütött,

sárga trombita hangja. Mesélik,

szinészeket is rendezett már, de

az régen volt, talán igaz se volt.

Azóta azon gondolkodik, hogy miből él.

Mert él, csak nagyon sovány.

Drámatörténet épül benne, ujszempontu és

ötkötetes, azt vacsorázza.

Most szőkül mögötte a búza s ő kórust

tanít az aratóknak,

torkukból pacsirta száll.

A felesége feketerigó.