Júliusi vers, délután

Itt Párisban is jön nyáron így, parkok

zöldje között az elandalodott

emberek árja, könyökük ormán

kivirágzott asszonyaikkal s kövér

szívekkel a bőrük alatt és elpetyegtetett

régi csókjaik ezre előttük

aranydióként kopogva csüng a fákon.

De később gyerekek illatát érzik álmos

párnáik alatt majd s lábuk elalszik

a gondtól és ünnepeken, mikor

aprószentek ülnek pillogva a sarkok

feketéjén, hulló hajjal számolják

tünedező éveiket és

mentő szelekkel cimborálnak.