Gyerekkor [2]

Baróti Dezsőnek

Csókák aludtak a szuszogó fán,

tizenöt éve tán, kenyér után

járt apám a városon s asszonya

ép szagos szappannal mosta kishúgom

barna haját. Álltam; velem nem gondolt

senki már! vitte pipacsok szirmát

a szél, fejetlen álltak; a lomha

sötéten hét csillag pirúlt csak át!

jánosbogár s lécekkel kerítve messze

az alvó nyáj vigyázott: föl ne

öleljen az ég; mert tudták, nyelves

tűz leszek majd én, urak fejebúbján!