Szerelmes játék

Ma reggel vakondot fogott a kedves,

hogy járt a réten a túrás fölött;

csak meséli most fekete, prémes

csudáját tenyerének s földi

illatokkal ideadja nékem

a kezét bolondos szagolásra;

mert régen a kedvesem ő s az

asszonyom is lesz egy tavaszon már;

szeret s egyszerű, mint a napfény,

karomban alszik nyáron délután

és ha fölriad szájonharap,

szárnyas madarak nyitvafelejtett,

énekkel ámuló csőre előtt.