Beteg a kedves

Pásztorok, jöjjetek le mind a hegyekből és

párnának kifésült, gyönge gyapjakat

hozzatok néki a feje alá. És mert

szereti, kövirózsát! halovány szegény

most, mint ahogy halovány, hajnal felé a

vacsoracsillag!

Pásztorok népe segíts! hisz közülünk való

amióta a kedvesem, ő is; birkái

ezüst mezőkön aranyos szőrrel, éjjel

legelésznek, amikor csak a hold süt. És

az ő nyájairól álmodtok asszonytalan

álmaitokban!

Anyám, halott anyácskám! a foltos Jula

tejéből hozz inni néki, de forrald föl

elébb! Hallod-é halott apám! te szoknyás

koromban tanítottál lenge imákra!

imádkozz érte most, mert elfajzottam

tőled én ujmódi pásztorok közé, akik

nem szoktak imákat énekelni! Szép

barna hugom, nevess sokat rá, hogy ne

legyen szomorú!

Sírva fordulj ki föld a kapa nyomán és

gurulva továbbríjj! pálott patakok

rohanjatok csak fölfordult halaitokkal!

fák és füvek, hozzatok lázára árnyat és

simogatást, mert ha soká tart, én is

vélebetegszem!