Szerelmes vers november végén

A pattanó szöcskék még ittmaradtak,

de szemén már elmélyül a kék,

sárga uraknak gazdag udvarán,

zsákos gabonák tömött csudái

előtt bókoltunk őszi fejünkkel;

azelőtt, ha messze jártam tőle,

földről pipacsok véres pöttyeit s

égről csillagokat akartam

a hajára hozni néki és

éhomra hordtam a csókjait;

most fa kéne télre, tavaly az idő

feketére verte szomszédék szőke

lányait s idén is játszik, mert bubás

fölleg ül most a fák fölött és holnap

dérrel veszekszik már a harmat.