Fogaid ne mossa panaszszó

Hallgass! ahogyan szeletlen nyáréjen

hallgat a bokor és mozdulatlan! s

fogaid ne mossa soha méla

panaszszó, mely csöndesen messzire hallik!

Ha jön a szél, késként vág és vág, mint

a fájdalom majd, de kedvesed óvjad

előle, mint sívó virágot rossz

éjjeli fagytól óv el a téli tető!

Napról napra fogy ő; karold, mert

nyár van és fölcsókolja egy délben

a nap s egyedül maradsz szeletlen

a széllel feketén föltoronyodva!

Ketten vagytok és ketten a sok szegény,

országod népe szeretői! hallgass

és készülj panasztalan csókon

hajolva a harcra, mert jön a szél!