Télre leső dal

Nyár volt; a templomok tornyaiért

árnyékuk misézett a napban s

a gazdagok hattyas tavain ujra

fehér madarak úsztak csak és az ég!

s rozsdás földjeink csodás gyermekei

tovább fürödtek a Tisza felé

hajoló, halas patakokban!

Nyár volt pedig; de szegény menyasszony és

vőlegény előtt most sem nyílott ki

életük rózsafája! kék májusunk

vörös orgonát dobált fiatal

díszül kalapunkra; már hóba bukó

esők tarka színeink nyomorítják s

takarót vár a fészkes vetés!