FÉRFINAPLÓ [bevezető]

Napjaim tetején ülök, onnan

lóg le a lábom, hajamon

hófelhő kalapoz és szavaim

messze, kakastollak közt

portverve menetelnek!

Mondják, hogy virrad a gödrök

alján, füvek alatt csillogva

lesnek a tücskök s napitta

pocsolyák helye lelkesedik

döngölő léptek után!

Talán vihar jön, mert

simul halasodva a borz víz,

széttette a csönd lábát

az út fölött és harcos

zajokkal készül marakodni!