1931. december 8.

Főtárgyalás

Dr. Melléky Kornélnak

Előttem Müller, a nyomdász

állt a mérleg előtt,

megméretett

s hat hónapot kapott.

Aztán kiürítették a termet, hogy

én kerültem sorra; óvták a népet

ragályos verseimtől.

Pattogni s köpni szerettem volna,

mint a tűz, kit szikkadt emberek

ülnek körül fecsegő szalonnák és

várakozó kenyerek gyönyörével.

Köpködtem volna, mint a tűz, kinek

csak szalonnák fényes csöppje jut, mit

elforgat magán majd vicsorogva

és sütöttem mégis, mint pisla parázs

s ők fujtak engem, hogy védekezzem,

mert úgy szokás, s hervadjak el,

fujt rám az ügyész.

Nem észleltetett enyhítő körülmény

s két versem nyolc napot nyomott;

fölállva hallgattam. Tudták kiktől

születtem, hol s mikor; ösmertük egymást

és hogy kimentek, mégse köszöntek.

Védőmmel álltam s beszélt köröttem

néhány barát és néhány mesemondó;

félhárom volt már, délután s

drukkoló szeretőm szemei

kerekedtek az uccán.