ITALOS ÉNEK

(lassan énekelve, szomorúan.)

Meghalunk szegény barátom igen,

vétkesek vagyunk és

kacér szemünkkel most hazatértünk

fehér angyalok parázna szemeiből

s állunk a szélben is már,

kiforditott tenyerek sápadt

tükrei közt, bizony elkésett

bánatok halmán hiába! már

fölöttünk szivárványszíntógás

biráknak fehér szakállát

lengeti látod a szél szegény,

szegény kacér szemünket

hunyjuk le végre, hogy lássunk.