BÉKESSÉG

Te, ez olyan jó, - ez a matató

hallgató, szomorú játék,

éjjeli játék szomorú szivvel

és szemekkel, magamellé

szeliden, hosszan odaejtett

szomorúujjú fehér kezekkel,

mikor egy bútor görbe lába

ernyős lámpám világa alól

csillan, mint néha léha szobákban

bronzfényü aktok sima háta.