POGÁNY KÖSZÖNTŐ

Nézd! dércsipte fáink megőszült

fején ül most a szél és lengő

harangú tornyok között csak

megkondúlnak a jámbor imák!

Csorgó nyálával békés borjú

lépdel még szekerünk után, de

már nem kószál szárnyas szavakkal

szájunk körül halovány ámen!

Megmosakodtunk! tornyok között,

fákon pihenő szélben és most

megőszült fák közt csókokkal tarkán

pogány szemekkel kitavaszodtunk!

A testünket nézd! együtt fakad a

rüggyel drága hús és napbadobált

csókjaink után boldog torokkal

így, istentelenül fölsikoltunk!