NAPTESTÜ SZŰZEK,

A pásztor is lassan lejön a hegyről,

karámbazárva fehéren torlódik

a nyáj és napbafürdött szűzek is a

dombról ringó csipőkkel lefelé jönnek

jószagúan s álmatagon, mint minden

ősszel, ha halnak fekete ég alatt a

fák; naptestü szűzek, pásztorok és nyájak

jönnek le lassan a falu felé.

Megtörünk mi is, asszonyainknak

tükrös szeme alatt feketébb lesz az

árnyék s csókunkból ránkhavaz a tél:

hajunk is balúl homlokunkba hull és

senki sem simitja meggyulladt szemünk,

csak naptestü szűzek, pásztorok és nyájak

jönnek le lassan a falu felé, hol

terhes felhőkben már összegyűl a bánat.