SZEGÉNYSÉG ÉS GYŰLÖLET VERSE

Testvér, én éjjelenként füstfürtös, fekete

tűzfalak tövén aludtam a szegénység és

gyűlölet álmaival s kiforgatott zsebekkel

ordítottam a szegénység dalát az aranyméhű

kazánok felé!

A gyűlölet szerető, gömbölyű szavai forgatták

az áttételek lomha kerekét, amikor telthúsu

fehér álmok szorúltak be a szijak közé!

Kezeim kemény munkáskezek súlyával csapdosták

a combjaimat és a gyárak lányait szerettem,

akik őszi seregek remegő fáradságát cipelték

a szegénység és gyűlölet hegyére s ujjaim a

csorduló olaj ázott útjai tapadón markolták

a semmit!

Verejtékkeresztektől görnyedő ráncokkal terhes

Golgotha volt a szememalja, ahol az éjek

szénporos Krisztusai feszültek kéken.