Homály

Most ránkköszönt a színek

szomorúsága látod, s a

domb fölött is megálltak a

felhők, csak a csókunk hull

még, mint forró magyar ősszel

érett gyümölcs a fa alá

a földre, mikor koszorús

fejjel, szomorú lányok

szüretelnek és énekük

zeng a fürtök fölött;

asszonyokról, akik siratják

hulló hajjal a kertek

alatt, réghalott kedveseik.