Eső

Boros emberek nézik a felhőket

feketén egy hete már s huncut szavakat

morognak az égre a fénytelen útról,

és hogy ázott leánnyal dalolva jöttem

a hegyről, csomósan elpanaszolták: a Vág

kimosta éjjel s most viszi a füzet

a partról és rajta a sok bogárt; már

omlik a nedves föld és kutya kiséri

a parton ugatva s a szélben a csillogó

bokor is föltapsol az udvaros holdra,

mert fehéren a falu végén most hal meg

a lány, aki hiába húsz éve várja már,

hogy visszajöjjön barna kedvese.