Hajnali elégia

Lakatos Péter Pálnak

Betegen feküdtél, amikor először

láttalak és rossz veséddel játszottál

komoran huszonegyest! borok

s feketekávék növelték nagyra azóta

erőnket; már tilalomfák görbülnek

a földig országló gondjaink alatt!

Nézd a lányodat Máriát! vidám

élete dedók udvarán csomósodik

össze a többi aprócska Máriákkal s

holnap az asszonyod Anna, (Mária

ő is) nem tud adni mit enni neki!

Énekelj Mária! holnapután már

örülni fog Anna balatoni, nyári

örömmel és többi Annáink hó

foga is jó mosolyra virágzik!

Már jegenyék árnyéka gyászolja csak

régen fekete kenyerünket s fák

tudják csak a patakok partján,

hogy fejszés emberek lábanyomán fut

össze most sírva az őszi víz fénylő

pocsolyákba s átkok gyüjtik s mérges

köpések dagasztják csobogóra!

Gonddal kerített gyümölcseinket már

lámpák fénye érlelte gyönyörűvé és

kiteljesedett nyomorunk fölött vörös

hamvakkal visszük szét hajnalodó életeinket!