PIPACS

Az asszonyom pipacsot lát

és füttyent nekem az úton át

s hogy visszafüttyentek, lehajol.

Két ujja végigcsúszik a szár

szőrén s a fű közt megáll. És már

kezében lángol a lenge virág.

Ujra füttyentek; füttyömbe boldog

madár füttye vág s ő mosolyog:

Pipacspirossal zendüljön a világ!