ZÁPOR UTÁN

Két arcán két pipaccsal

pirúlt, hogy jődögélve jöttünk, - a rét;

s mint asszony, ki messzi emberét várja:

teli fény ült az enyhe dombon.

Majd ég dörrent, felhő repedt,

hosszúhaju zápor esett

és csattogva szerteszállt;

tócsába vert lepke hevert

s kapálgatva vizet kevert

a fulladó sok bogár.

Most szárító szél sürög

a zápornak ragyogó maradékán

és az ég arany hasadékán a nap

kibúvik s végigfut a lombon

és végigfut a fán

s a bokron is végig,

gyorsan felejt a táj

és gyorsan az ég is.

Nyár szusszan ujra a levegőre

s a gyönge fűre sziszegő fény száll.

Csönd van s előre hajlik a fűszál

és fodros hő száll szerte odafönt.

Száll a hő s a fáján

fénytől hajladoz ág;

ránktekint ravaszdi

mosollyal a száján

s csucsorít a világ.