Októberi vázlat

Reggel, fa alatt fagyott verebet

tépett a kutyám és napsütött

nyári tornyok alatt most sárban jár

cifra lábakkal, legény a lány után;

ma már dalolva vár testvérei közt

régen halottan a nagy fa, sötét

erdőkön tüzelésre és leveles,

bő élete jajdul a fejsze alatt,

mint kispapok őszülő bánata fordúl

imásan, miséken lesett fiatal

apácák hites, hófehér teste

felé, a hüvösödő esti időben;

ökörnyál kötött ki ujra már szigorú

bokrainkon, de a Tiszán még mesélnek

dévalyos játékról titkosan az árnyak

és csöndesen elmulat a táj.