Táj, szeretőkkel

Szalai Imrének

Tegnap még sínek mellett álltam

a páristjárt fiatal magyarokkal,

de most már egyedül élek egy lengő

pipaccsal a lábam előtt és a lányok

messzi dalával az alkonyodó

faluvégen, ahol még néznek csak

egymás szemébe hosszan, néha tudós

szeretők, akik ölelni bújnak éjre

a bokrok alá, hol csóktól fullad a lány

és teli csókkal szökik haza reggel!