FÉRFIVERS

1.

Férfifene ez a magos egyedülség;

asszony se, kutya se értheti ezt.

Jár benned, mint nehéz, őszi gyümölcsben

járkál a nap melege,

s szinte hallani benned áradását,

tolakodó víz neszez így a száraz partokon

és a hófodru szél járása is hasonló.

2.

Süvölts csak bátran, hisz férfi vagy

s boldog dolgaid között orvul szurokkal önt nyakon

a csókoddal ojtott asszony is,

s e hajlongó tréfája mögött

még kést is dugdos előled.

Tudd, egyedül vagy, mint az első farkas volt

az éjszaki rideg erdőn, mikor félfarra dőlt

és fürészelő nyögéssel tépte

a húsbapólyált bordát oldalából,

hogy nőstényt teremtsen magának,

kivel együtt futhat a fák közt

s ki elpotyogtatja majd fajtáját maradéknak!

és szedte, marta egyre kíjebb a bordát

szörnyü türelemmel s nem segített néki senkisem.

És mégis mindennap ujrakezdte!

Te is naponta kezded és egyedül vagy,

csak szavaid szálas indái karolnak.

És nőttön nő süvöltő kedved körül

a borostás magány.