TÁJ, VÁLTOZÁSSAL

Zápor marsolt át a gyönge erdőn,

tükrösre lépte a fák levelét,

négyet villantott még és égi,

enyhe csúcsokon gurult tovább a dörgés.

Csöppekkel motozott még a táj ott,

szuszogva ivott a papfejü domb;

búvásából röpült föl madár

és fújatta az édes széllel a tollát.

*

De fák mellén ráncolt lassan a bú,

gólyás vidék vizét ráncolja így

kotyogva zöldes békabánat

és savanyodott szélben a madár lehull.

Kutyák lábnyoma gyászos paszomány

a vékonyka sáron köröskörül

és lánc, mely csöngve köti össze

fa, madár és szél szipogó ijedelmét;

*

két csendőr, kiket árnyékuk kisért,

jött a szántáson tollasan által.