TEGNAP ÉS MA

Tegnap hűs eső szitált s a térdelő

bokorból bíborban bútt elő

és lassan vonult a réten át

két fölpattant ajku szerető;

és ma bősz ágyuk, tapadó kerekekkel,

gőzölgő katonák jöttek reggel,

homlokukat rohamsisak ótta,

erős illatok szálltak utánuk,

férfisorsunk nehéz lobogója.

(Jaj szőke gyerekkor, de messzire szálltál!

ó hóhaju vénség, téged sem érlek el!

a költő bokáig csúszós vérben áll már

s minden énekében utolsót énekel.)