KESERÉDES

A felleg zsákja pattan,

víz csurran és riadtan

órjási hangya fut.

Villámok tőre surran,

dörgés gurul le túlnan,

de máris kékbe hull.

A záporfelleg öccse,

földönfutó ködöcske

a sárban hentereg.

Napfény lehellget rája,

megég apró ruhája

s pucéran füstölög.

A földre ázott, fényes

levél alatt szemérmes

szamóca bujdosik.

Gödörbe gyűlve néhol

kis tócsa bugyborékol

és tudja, meddig él.

S ki tudja meddig élek?

lebbenj csak, könnyü ének,

vidám lehelletem!