HÁROM HUNYORÍTÁS

1.

Odakinn már setteng a reggel

és a parton túli hegyekkel

aranyszárnyu szellők játszanak.

Így fekszem, ringó félhomály van,

a körtében alszik az áram,

de fölébred és felkél a nap;

végigkutatja fekhelyem és

az ablak most csupa rezzenés,

zengő négyszög, tüzes csobogó,

futó fényben lengő lobogó.

2.

Figyelj csak, hármat jobbra lépeget

az asztalon, hármat meg balra lép

a lassan ébredő virágcserép,

s a megriadt pohár gyors fényeket

irkál a falra s fürge gondokat

űz az álomtól kerge gondolat.

3.

Tegnapi ujság fekszik a földön,

alvó címeit most ujraköltöm

s tiszta szobámon átalúszik a

förtelmes Politika.

Már figyelem a távol híreket,

már egy-egy szó ritmusra lépeget,

hogy tagjaim az álmot levessék,

s ujjamig szalad az idegesség.