LOMB ALATT

Kora reggel óta csöndben heverek én,

balról a diófa, jobbról kiterítve

háborút ujságol a vérszagú ujság.

Keresztülsüt a nap a dió levelén,

erős ere látszik. Öreg fa ez itt, de

kemény hóna alatt meglebben egy új ág.

Nézek rá, visszanéz; kissé reszket a fa,

gyönge csúcsán gyermek szellőcske üldögél.

Fülemre fordulok és hallom, alattam

fészkében megmozdul, nőni akar s puha

földet kaparász az ezerujju gyökér

és a tücsökugrás kicsi zaja pattan.

*

Nézd, fut a rigó, fujd fel a tollát,

gyere le szellő,

már hajlik az ág,

fut a béke is, zizzen az ujság

gyere le szellő,

dagadj viharrá,

lépj rá a lombra, szakadj le alá.

Gyere le szellő,

már hajlik az ág,

elfut a béke s kigyúl a világ.